Amikor megtudtam, hogy a BSB Budapestre érkezik, már tudtam, én ott akarok lenni. Így hát a félretett pénzemből meg is vásároltam a jegyet. Tudni kell, hogy egyedül koncerteztem, ugyanis nem találtam koncert buddy-t. De úgy voltam vele, hogy egyszer élünk, szóval emiatt nem akarom kihagyni. Inkább ülő jegyet vásároltam, mert akkor még nem voltam annyira magabiztos, hogy bevállaljam, azonban azóta már egyedül tomboltam egy Honeybeast koncerten, szóval kicsit elgondolkodtam, hogy jobb lett volna mégis a küzdőtér. Persze egy darab ülőjegyet képtelenség lett volna eladni, szóval inkább beletörődtem.

A koncert napján, gondoltam lecsekkolom már, hol fogok ülni. Aztán teljesen meglepődtem, mert egész jó helyet foglaltam magamnak ezelőtt pár hónappal.

Hivatalosan 18:30-tól kellett volna legyen kapunyitás, de mint ahogy azt gondolhatjátok ez nem történt meg. Én kicsivel fél után értem oda, de már akkor horribilisan hosszú volt a sor. El sem tudom mondani mennyire kínzó volt több mint egy órát a lángosos mellett állni.

Na igen, az egyik negatívum, ha az ember egyedül megy koncertre, hogy nem állhat csak úgy ki a sorból, szóval no WC, no vásárlás. Pedig egy lángos lehet jól jött volna.

A hátamnál két barátnő állt, akik minden 10 percbe megjegyezték, hogy nagyon melegük van, nem hiszik el, hogy miért nem lehet tartani az időt stb. stb. Előttem német barátnő páros állt és hogy még elviselhetetlenebb legyen a sorban állás az egyikük vett egy jó kis sajtos tejfölös lángost. Kicsin múlott, hogy nem kértem egy harapást. Persze a hosszú sor miatt, eléggé elfoglaltuk a metró kijáratától, körülbelül a villamosig a teret, szóval az emberek át kellett törjenek rajtunk. Egy férfi poénkodva meg is kérdezte, hogy mégis mi lesz bent, hogy ennyien ott állunk. A hátamnál a két barátnő, büszkén közli vele a tényeket, a férfi csak kínosan nevet, aztán kiderül, hogy ő is szerette őket, azonban kicsit elszörnyülködött az árán, ugyanis, mint megtudtam a két barátnő 30k-ért vett jegyet. Na annyit azért én nem adtam volna ki az biztos, de ezek szerint nem vagyok eléggé nagy fan, mivel 18k-t fizettem érte.

Körbe nézve, nők hadát láttam, bár ahhoz képest meglepően sok férfi is volt. Őket a következő kategóriákba soroltam:

1. A feleségem/barátnőm/párom/élettársam kényszerített rá
2. Óriási nagy fan vagyok, még pólóm is van

Vicces volt figyelni az embereket, hogy hogyan viselkednek és tisztán lehetett látni ki az aki bárhol lenne most csak nem úton a Backstreet Boys koncert felé.

Azért is nézelődtem, hogy lássam, van-e valaki aki még hozzám hasonlóan egyedül érkezett. Egyedül egy férfit láttam, aki szó nélkül ácsorgott és nem úgy tűnt mintha a körülötte lévő emberekhez tartozna, szóval vagy hozzám hasonlóan nem talált társat a koncerthez vaagy cikinek tartja, hogy ő is nagy Backstreet Boys fan, szóval inkább inkognitóba csapatta. Ha véletlenül olvasod ezt, akkor üzenem, szerintem nem ciki se egyedül érkezni sem, hogy férfi vagy és mégis odavagy értük. Mert valljuk be, tök jó zenéket csinálnak.

Egy férfin esett meg a szívem, akik később kerültek elém, ugyanis kiderült, hogy a két német nőnek a másik sorban kellene állnia. Ugyanúgy két barátnő volt előttem, akikhez csatlakozott egy pár is és a csávó nem igazán rajongott az ötletért, hogy három nő, visong körülötte. De minden tiszteletem, mert végig egy szó nélkül tűrte.

Egyre több különböző rajongói pólós emberke érkezett és már kezdtem zavarba lenni, hogy nekem miért nincs ilyen. De teljesen jól megvoltam a rózsaszín, Chill out felirattal ellátott pólómba, szóval elengedtem a témát, mert valószínűleg így is kinéztek, amiért egyedül ácsorogtam.

Eleinte, még elgondolkodtam, hogy valahogy túljárok az emberek eszén és megkísérelem a küzdőteret. Aztán mikor már több mint egy órát kellett a dög melegbe sorban állni azt mondtam, hogy „jó lesz nekem az az ülőhely”. Mikor végre bejutottam a nézőtérre, gyorsan elindultam, hogy megkeressem a helyem és így élőbe is teljesen korrekt volt, szóval úgy döntöttem megelégszek vele.

Mivel elég sok csúszás volt a beengedésnél, már elfogadtam a tényt, hogy a koncert tuti nem kezdődik el időben. Azonban legnagyobb meglepetésemre az előzenekar csak 5 perces késéssel kezdett. A MiC LOWRY nyitotta az estét és teljesen jól adták a hangulatot, javarészt feldolgozásokat énekeltek, de nagyon jók voltak.

Lassan megérkeztek az emberek is, akiknek mellettem volt helyük. Egyik oldalt egy pár, másik oldalt két barátnő foglalt helyet. Hogy is mondjam, az ülőhely azért sem nem fun, mert nem tudsz tombolni (igen, egyedül is hajlamos vagyok rá), mert nem akarod zavarni a melletted, előtted és a hátadnál ülőt. Plusz egyedül az én szektorom volt rém unalmas, mert a többinél a nagyobb slágereknél mindenki felpattant. Még teljesen megoldható lett volna, ha a körülöttem lévő emberek is annyira élték volna, de gondolom hasonló okok miatt ők se tudtak teljesen ellazulni.

A helyem pont a színpaddal szemben volt, szóval azzal nyugtattam magam, hogy ha lent állnék fele ennyit se látnék szóval jó ez. Ez a nyugalmi állapot addig élt, míg a mellettem ülő két barátnő, nem álltak fel és mentek ki a lépcsőkhöz, mert hát elég sok ember állt ott. Valóban nem egy teljesen nyílt tér, de legalább az ember tud egy kicsit mozogni és jobban élvezni a koncertet. A belső énem már tombolni kezdett, hogy na mostmár én is álljak fel. Aztán egy spontán pillanatban felálltam és megkíséreltem a kijutást. Az emberek nem voltak épp a legboldogabbak, de ott abban a pillanatban annyira nem tudott érdekelni. Ahogy oldalra néztem, láttam hogy a színpadhoz közelebb eső területeken is állnak az emberek. Szóval most vagy soha alapon megpróbálkoztam vele. Mit is mondjak, közelebb értem, de maximum egy percig tartott a boldogságom, ugyanis az egyik biztonságért felelős néni szólt, hogy üljek le, mert nem állhatok. Szánakozóan néztem körbe, hátha van egy kósza hely, de sajnos nem volt. Szóval visszatértem az előző lépcsős menethez.

A koncert egy fantasztikusan jó élmény volt, még egyedül is. Őszintén nem tudtam milyen elvárásokkal érkezzem a koncertre. Múlt nyáron Campus Fesztiválon fellépet Akon és eléggé nagy csalódás volt. Leginkább elhülyéskedte az időt. Szóval kicsit izgultam mi lesz.

De el kell, hogy mondjam, pozitívan csalódtam, ugyanis gyönyörű világítás, színpadi dinamika és jól begyakorolt koreográfiák fogadtak. A tinédzser énem, újra feléledt és még így 23 évesen is óriási élmény volt. És a Backstreet Boys koncert is szinte pontosan, program szerint kezdődött. Nagyon éltem minden pillanatát. Ez volt a turnéjuknak az utolsó állomása és még így is egy fantasztikus showt produkáltak. A ruháik egytől egyik nagyon jól ki voltak találva, sőt a szerencsésebbek, még Kevin és A.J. boxerét is megkaphatták, ugyanis félig meddig a színpadon öltöztek át és természetesen bedobták a közönségbe. Még mikor sorban álltam, egy lány „We missed you” feliratú papírokat osztogatott, amit majd a No Place című számuk után kellett felemelni. Szerintem egy teljesen jó kezdeményezés volt és igazán úgy lett volna menő, ha mindenkinél van, de a hátamnál várakozó két barátnő, összefoglalta valószínűleg az emberek többségének a gondolatát, miszerint: „Köszi, de nem kérünk, annyira azért nem hiányoztak.” Ezen csak úgy diszkréten nevettem egyet, mivel valóban, ha nem kezdenek el ismét zenélni, akkor is ment volna tovább az élet. Mikor eljött az ominózus pillanat valóban elég sokan, köztük én is felemeltük a papírost és nagyon tetszett a Backstreeteknek is.

Tök jól buliztunk a lépcsőkön (kb. 4-5 szám erejéig), mikor is egy nő idegesen rám szólt, hogy most azonnal üljek le, mert megfogják állítani a koncertet. A nagy katarzis élmények közepette, annyira megijesztett, hogy szinte leestem a lépcsőn. Szót fogadva, gyorsan ülő helyet kerestem, mivel az enyém a közepe fele volt, így nem szántottam volna át annyi emberen, ha nem muszáj, így nem a saját helyemre, hanem egy teljesen random helyre vágódtam be. Az emberek nem voltak túl kedvesek a beengedésnél és ezúttal is bocsánat, én nem terveztem leülni már, csak így alakult. Voltak, akik nem bizonyultak ennyire együttműködőnek, ugyanis egy pár először megpróbálkozott azzal, hogy levegőnek nézi a már szinte ordibáló nőt. Persze be kellett adják a derekukat, mert nem tágított.

Igazából teljesen megértem, hogy miért nem lehet a lépcsőn csak úgy ellenni, elvégre, ha valami történik akkor a kiürítésnél gondok lehetnek, plusz ha táncolni akartál akkor miért nem vettél küzdőtérre jegyet. Csupán azt nem értem, hogy miért egyedül ezt az egy nőt érdekelte mindez, miközben, minden egyes bejáratnál állt egy biztonságis. Szóval miért nem tartatták be az emberekkel ezt, ugyanis az a néni, aki ültette le az embereket, a színpad jobb oldalán vigyázott a rendre és ő volt, aki vissza küldött, mondjuk akkor még kedvesen, de gondolom elég sok paraszttal találkozott, míg hozzám ért, így nem csodálkozok azon, hogy már elege volt.

Persze az ember mikor már megérzi a tombolás ízét, nem tudja abbahagyni, szóval ülve is tovább ment az emberekkel az éneklés és a lábmozgatás.

A koncert során hallottam pár vicces megjegyzést is. A Backstreet Boysnak ez a lemezbemutató turnéja volt, szóval nem tudom miért kell zsörtölődni, hogyha azokat adják elő legelőször. Persze ezt a banda is sejthette, hogy az új számokkal nem elégszenek meg a rajongók, így muszáj a régiek közül is előadni. Szerintem teljesen jól megoldották ezt, mert kaptunk mindegyikből, sőt a végén a fehér egyen viselet is megjelent, amitől a közönség és többek között én is teljesen megőrültem (enyhe túlzásokkal, de ilyennek írnám le az érzést). Megkapta mindenki az I want itt hat wayt, az Everybodyt és még a Larger than lifeot is és még sorolhatnám. Visszataps után is még lenyomtak 1-2 számot és szalagok esőjével végződött a koncert.

Összességében teljesen megérte jegyet venni, mert ez egy olyan élmény ami, az én életemet legalább is, gazdagította. Plusz, hogy egyedül bevállaltam az még ad egyet a dolgokhoz. És elmondanám azoknak, akik félnek koncertre menni egyedül, hogy abszolút nem kínos. Persze nincs kivel egymásnak ordibáljátok a szöveget, meg holt időszakokba sincs kihez hozzászólj, de teljesen másképp éled át, sokkal mélyebben. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer próbálja ki.

És most következzen még több amatőr kép a telefonommal:

Liza